Alsó-Szigetköz jellemző tájképi eleme az élő vizeket kísérő holtágak és morotvák sora. Ennek szép élményt nyújtó példánya a Dunaszegi-tó, melynek patkó alakja már elárulja, hogy egy-kor a Mosoni-Duna kanyarulata volt.
A meder nyílása feltöltődött, fokozatosan elzárult és a hajdani, erőtől duzzadó Duna-ág holtággá változott. Vize már nem folyik, megcsendesedett tükrére rásimulnak a vízitök széles levelei, s közülük itt is, ott is tündérrózsák dugják elő hófehér fejüket.
Az elmúlás erői azonban nem pihennek, és szüntelenül rakódik le a meder fenekére a por, az iszap. Az elhalt növények maradványai felhalmozódnak és a nádas egyre nagyobb felületet rabol el a nyílt víztükörtől. A partközelben sekély vizeket kedvelő virágok nyílnak, a partot pedig rekettyefűz bokrok, fehér füzek szegélyezik. Itt tenyészik az egyik legritkább növényfajunk a kúszó zeller is.